Ludwig van Beethoven (+1827) német zeneszerző, orgonista, zongoraművész kivételes tehetség volt a zene területén. Felismerte, hogy Isten mire hívta, hol és miben kell kamatoztatnia talentumait. - Mk 1,14-20

Egyébként majdnem teljesen mindegy, hogy ki és miben tevékenykedik, hiszen ez a fantasztikus zenei virtuóz azt vallotta: „Az ember hivatása, hogy szeresse a szépet, kövesse a jót, és cselekedje a legjobbat!” Ezt minden életállapotban meg lehet tenni.

Jézus a halászok közül hívja meg első apostolait. Az „emberhalász” kifejezés talán furcsa számunkra, hiszen rossz asszociációink vannak, amikor ilyen szavakat hallunk: „Behálózni, becserkészni, beszervezni, horogra akadni.” Ez azért van, mert ilyen esetekben mindig szabadságunk rovására történt az efféle tevékenység. Amikor Jézus az „emberhalász” kifejezést használja, rejtetten elsősorban önmagára gondol, hiszen itt megmutatja, hogyan emeli ki és emeli fel magához a csak önmagával és hálóival törődő hétköznapi embert. Az ókorban a merítőháló egy T-alakú rúd két végére volt erősítve. Az ókeresztény művészet ebben az emberhalász Krisztus jelképét látta, aki keresztjével emel ki bennünket a bűnből, és emel bárkájába, az Egyházba. Speciális értelemben a pápa, püspökök, papok, diakónusok, katekéták az „emberhalászok”, de annak nevezhetünk minden foglalkozásban, hivatásban élő embert is, akinek fontos, hogy rajta keresztül mások is megismerjék az evangéliumot, megismerjék Krisztust.

A tanítványok életének azt a mozzanatát, hogy „otthagyták hálóikat” gyakorta túlértékelik a magyarázók. Úgy gondolják, az tudja csak igazán Jézust követni, aki mindenről lemond, amit ez a világ jelent. Kempis Tamás (+ 1471) a középkor nagy, német egyházi írója, szinte csak erre trenírozta szerzetes olvasóit, hogy a bűnös világot és annak minden csábítását el kell hagyni. Nagy buzgalma mögött azonban veszélyes féligazság rejtőzött. Ugyanis nem a világ elhagyása lesz a Jézus-követés legfőbb kritériuma az apostoloknál, hanem a Jézussal való állandó és tartós kapcsolat a világ, jelenlegi környezetük megszentelésére.

Sokan kérdezik főképpen a fiatalok közül: „Mihez kezdjek az életemmel? Hogyan, milyen módon találom meg helyemet az életben? Honnan tudom, hogy mire hív engem az Isten? Az első, hogy nem szabad passzívan várni arra, hogy mi legyek. A második, hogy naponta imádkozzam erre a szándékra. A harmadik: abból induljak ki, amihez értek, amiben jó vagyok, amiben másoknak segíteni tudok, vagy szebbé tehetném az életüket. Ha így megteszem az első lépést, és elkezdek dolgozni, nemsokára felismerem azokat a jeleket, amelyeket Isten kifejezetten nekem küld. Változó, hogy mi mikor találja meg hivatását, feladatát az életben. Előfordult, hogy valaki már gyermekkorában tudta és sikerült valóra váltania. Ismerek egy nyolc éves kis srácot, aki már most a fejébe vette, hogy ő repülőgép-pilóta lesz. Ha ügyes, szorgalmas, kitartó, és semmiféle fizikai problémája nem lesz, minden bizonnyal eléri célját. De tudomásul kell venni azt is, ha valakinek valamilyen oknál fogva nem áll módjában régóta dédelgetett álmát megvalósítani. Jókai Anna (*1932) ma élő írónknak is szembe kellett néznie ezzel: „Igazán szerettem volna egy Teréz anya jelenség lenni. Ez volt az én nagy kísértésem.- De világosan láttam, hogy nem lehetek az, mert a húsvér természetem engem ettől visszatart. A szegénységet még el tudnám viselni, az engedelmességet viszont már kevésbé. És nem tudnám elviselni a legfontosabbat: örömmel végezni a munkámat a szenvedések közepette… Én ma még csak ennyi vagyok: egy híres író! Talán tanítóvá, tanúságtevővé kezdem kinőni magam….” /Imitatio Christi/

Ez a lényeg, hogy tanítók, tanúságtevők legyünk, az mellékes, milyen hivatásban, vagy foglalkozási ágban. Amikor még voltak különböző képzőművészeti kiállítások, tárlatok plébániánkon, egy alkalommal egy vak ember, Szombati Panni mutatta be kerámiáit. Ő vak, de mégsem azzal telik az élete, hogy kesereg, hanem gyógypedagógiai végzettséggel tanít a vakoknál, és egyébként szobrászkodik, „ujjaival lát.” Ismeri annak a találó mondásnak az értelmét: „Ha nem lehettél Nap az égen, légy mécses egy szobában, de világíts!”

Heti útravaló: Naponta köszönjem meg Istennek, hogy partnere lehetek a világ folyamatos teremtésében és megszentelésében! Gondoljam át munkám, hivatásom részfeladatait: hol nem vagyok eléggé buzgó, precíz, és ott nagyobb odaadással végezzem a dolgom!